A D-vitamin autoimmun betegségekben vizsgált hatása egyre inkább foglalkoztatja az orvostudományt. A legújabb epidemiológiai kutatások azt mutatják, hogy jelentős összefüggés van a D-vitamin hiány és számos betegség, valamint a gyulladásos autoimmun betegségek, mint például a rheumatoid arthritis, a szisztémás lupus erythematosus és a sclerosis multiplex előfordulása vagy súlyosbodása között. A D-vitamin kezelésre és megelőzésre gyakorolt hatása azonban, különösen az olyan fertőző betegségek esetében, mint a 2019-es koronavírus-betegség (COVID-19), továbbra is vitatott marad.
A D-vitamin, több mint vitamin
Zsírban oldódó vitamin, részben a táplálékkal juttatjuk a szervezetbe, részben a bőrünkben keletkezik a napfény ultraibolya B sugárzás hatására.
A D-vitamin nélkülözhetetlenségét a szervezet számára a kalcium anyagcserére kifejtett szerepe adja. A csontok egészségén kívűl, a D-vitamin számos biológiai funkcióval is összefüggésbe hozható.
Ezeket a hatásokat a D-vitamin aktív formája az úgynevezett 1,25-dihidroxi D3-vitamin biztosítja. Az aktív forma létrejötte szerveinkben zajló kémiai reakciók következménye a következőképpen : 7-dehidrokoleszterolból PreD3 vitamin, majd kolekalciferol ( inaktív D3 ) képződik a napfény hatására bőrünkben. Ez a vegyület kettős hidroxilációban vesz részt: első lépésben a májban, 25-hidroxi D3-vitamin (25-OH D3 vagy Calcidiol) keletkezik, majd második lépésben a vesékben 1,25-dihidroxi D3 (1,25-(OH)2 D3 vagy Calcitriol) vitamin jön létre. Ez utóbbi az aktív D3 vitamin, a biológiai hatásokkal bíró vegyület.
A D-vitamin hormonszerű hatását az adja, hogy szervezeten belüli kémiai reakciók sorozata után aktív formává alakul, majd sajátos receptorhoz kötődik, komplexet képez és sejten belüli hatásokat modulál.
A D-vitamin-receptor (VDR, más néven kalcitriol-receptor) a transzkripciós faktorok nukleáris receptor családjának tagja. A kalcitriol (a D-vitamin aktív formája, az 1,25-(OH)2 D3-vitamin) kötődik a VDR-hez, amely ezután heterodimert alkot a retinoid-X receptorral. A VDR heterodimer ezután belép a sejtmagba, és a DNS-ben lévő úgynevezett D-vitamin-rezisztens elemekhez (VDRE) kötődik. A VDR-kötődés számos specifikus géntermék expresszióját vagy transzrepresszióját eredményezi. A VDR részt vesz a mikroRNS-irányított poszt-transzkripciós mechanizmusokban is. Emberben a D-vitamin-receptort a VDR gén kódolja, amely a kromoszómában található.
D-vitamin szint: hogyan mérhető és miképpen adagolható?
A szervezetben a D-vitamin készletet a vérben levő 25-OH-D3 (25 hidroxivitamin-D3 ) szint mérése mutatja ki pontosan. A vérbeli vizsgálat kikérése a legpontosabb módja a hiányállapot kimutatására.
A 25-OH-D3 szint normál tartománya 30-60 ng/ml között van, a 20-29 ng/ml közötti érték hiány állapotnak tekinthető, míg a 20 ng/ml alatti szint elégtelen mennyiséget jelent.
A közelmúltban általánosan elfogadott volt, hogy az optimális napi szintű D-vitamin szükséglet a korhatárok figyelembe vételével a következő:
-
- 400 NE -csecsemő, gyerek – 12 éves korig ,
-
- 600NE – felnőttek és
-
- 800 NE – idősek esetében.
(NE=Nemzetközi Egység, 1 NE = 0.025 μg D3-vitamin)
Napjainkban azonban ez az ajánlás jóval megemelkedett, mára már napi 1500-2000 NE D-vitamin bevitele ajánlott pl. felnőttek esetében.
A D-vitamin hiány súlyossága
A magas D-vitamin hiány még a középkor időszakában indult, amikor súlyos népbetegségnek tekinthető hiányállapotok súlytották a társadalmat. Ide sorolható például, a középkori emberek lényegesen alacsonyabb átlag testmagassága, az immunrendszer gyengesége, a járványok kialakulásának nagyobb kockázata, a rossz egészségügyi állapot, és a korai elhalálozás fenyegetése.
A D-vitamin hiány klinikai kórképét– mint angolkór- először Whistler említi meg 1645-ben, majd Glison részletezi rachitis népbetegségként megnevezve 1650-ben . Könyvében összegzi a csonttünetek, és az általános tünetek leírását, mint a fertőzésre való hajlam, az izomgyengeség és a fejlődésben való hanyatlás. Az izomgyengeség a leginkább jellemző tünet a felnőttek esetében, a tavaszi fáradtság tünetegyüttese – gyengeség, vérszegénység, fáradtság, depresszió – is az alacsony d-vitamin szint következményei. Mivel a D-vitamin szerepet játszik a szervezet immunfolyamataiban is, hiányában a védekezőképesség gyengülése könnyű terepet nyújt a kórokozók támadásának, a járványok kialakulásának.
D-vitamin jelentősége az autoimmun betegségekben
Szervezetünk természetes védekezési rendszerének legfontosabb immunsejtjei a granulociták, dendritikus sejtek, monociták/makrofágok és limfociták. Ezek a sejtek fontos szerepet játszanak a gyulladásos válaszban, biztosítják a megfelelő immunrendszer működését.
Kutatások kimutatták, hogy az immunsejtek felszínén D-vitamin receptorok (VDR) vannak jelen, ahova az aktív D-vitamin (1,25-(OH)2-D3) be tud kapcsolódni olyan komplexet képezve ami a sejtek belsejében a sejtmagban mint génszabályozó, számos gén működését és mRNS szintézisét befolyásolja. Amikor a D-vitamin a VDR-hez kötődik, gátolja a tumorsejtek érését és szaporodását. Az aktív D-vitamin segíti a makrofágok fagocitáló képességét, a monociták makrofágok irányába történő átalakulását, a limfociták működését, csökkenti a gyulladáskeltő citokinek kemokinek szintjét, valamint stimulálja az antimikróbás fehérjéket. Mindezek mellett érthető, hogy a megfelelő D-vitamin szint igencsak fontos az immunrendszer zavartalan működéséhez.
Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a D-vitamin hiány összefüggésben áll a különböző autoimmun betegségek kialakulásával vagy súlyosbodásával. A kapcsolat hátterében álló mechanizmusokat jelenleg is vizsgálják. Még nem egységes a vélemény abban a kérdésben, hogy az aktív D-vitamin vagy a D-vitamin pótlás segítenek-e enyhíteni az autoimmun betegségek tüneteit.
Többféle autoimmun betegségben szenvedő vizsgált betegeknél jelentős mértékben alacsony D-vitamin szinteket mértek, mint az egészséges kontroll csoportoknál. A kutatók a rendelkezésükre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a hiány hátterében a D-vitamin jelátvitel sérülése vagy a nem megfelelő D-vitamin bevitel állhat, ezzel elősegítve az autoimmun folyamatokat.
D-vitamin hiánnyal összefüggő autoimmun betegségek
A D-vitamin autoimmun betegségekben vizsgált hatásából kiderül, hogy egyre több bizonyíték van arra, hogy a D-vitamin hiánya az autoimmun betegségek kialakulásához hozzájáruló egyik tényező lehet.
Az autoimmun betegek körében a D-vitamin szint fenntartását a szervezetben több tényező is befolyásolhatja, akár általános jellegű tényezők ,akár az alapbetegségből származó tényezők.
Általános tényezőként felmerül a napfény expozíció lehetősége a földrajzilag behatárolt lakóhely szerint. Korlátozza ezt, a 35-ik szélességi fok felett tartózkodó emberek helyzete, mivel az ők esetükben késő ősztől tavaszig nagyon kevés D-vitamin képződik a bőrben. Ennek megfelelően az északi népességekben jóval nagyobb az autoimmun és daganatos betegségek előfordulása mint a déli államokban élő népességnek.
További rizikófaktorként említhető a rassz, és az etnikum. Ismert, hogy a kaukázusi rasszban nagyobb bizonyos betegségek kialakulásának az esélye, mint pl. Sclerosis multiplex, vagy az afro-amerikaiakban háromszoros a lupus eythematosus előfordultsága.
A D-vitamin szintézis mértékét ugyanakkor befolyásolja a bőr pigmentáltsága, a napfényvédők mértékének a használata, a ruházat, életstílus, a túlsúlyosság, vagy az életkor.
Zsírban oldódó természeténél fogva, a túlsúlyos személyek esetében csökkent lehet a D-vitamin biohasznosulása. Az életkor igencsak meghatározza a D-vitamin bőrben zajló átalakulását aktív formává, míg a 20-as éveiben járó fiatalok esetében ez zavartalan működés, a 70 év kor feletti idősök esetében mindössze egynegyedére csökkenhet a termelődés hatékonyságának a mennyisége.
Az alábbiakban olyan autoimmun betegségben szenvedő betegek kivizsgálási és esetenként D-vitamin pótlásnak alávetett kezelési eredményei kerülnek ismertetésre, akiknél a szervezet D-vitamin hiányos állapota állt fenn.
1. Rheumatoid Arthritis – RA
Az RA egy autoimmun betegség, amely jellemzően krónikus gyulladással, ízületi károsodással jár, és mozgásszervi problémákat eredményez.
Kutatási eredmények
Az RA-betegeknél azt mutatták ki, hogy magasabb volt a betegség aktivitása, ha alacsony volt a 25(OH)2D3-vitamin szintjük. Mérési adatok alapján, az RA-ban szenvedők több mint 60%-nál a 25(OH)2D3-vitamin-szint 20 ng/ml (<50 nmol/l) alatt van. Az RA kezelésében a D-vitamin 1 μg/nap feletti adagolás csökkentette a fájdalomérzetet.
2. Kevert kötőszöveti betegség – MCTD
A kevert kötőszöveti betegség olyan autoimmun kórfolyamat amely a kötőszövetek mellett, kiterjed a támasztószövetekre, az izmokat, ízületeket és belső szerveket, sejtek közötti szöveteket is érinti.
Kutatási eredmények
Klinikai vizsgálatok alá vetett MCTD-ben szenvedő 125 betegből 58,2% D-vitamin hiányban vagy elégtelenségben szenvedett. A D-vitamin hiányállapot szoros összefüggést mutat az MCTD-hez társuló szövődményekkel, mint a kardiovaszkuláris panaszok és a szekunder antifoszfolipid szindróma.
3. Nem differenciált kollagenózis – NDC
A nem differenciált kollagenózisban a betegnek az autoimmun betegséghez hasonló tünetei vannak, de nem teljesíti egyértelműen egyik betegség diagnosztikai kritériumait sem. Tulajdonképpen egy átalakulásra hajlamos korai állapot.
Kutatási eredmények
NDC -ben szenvedő betegek szűrése azt mutatta, hogy vérszintjük D-vitamin szintje jóval alacsonyabb volt, mint az egészséges kontroll csoportté. Ezeket a betegeket, D-vitamin származékkal kezelték (alfacalcidol) és azt észlelték hogy a kezelés hatására csökkent a gyulladáskeltő citokinek mennyisége.
4. Szisztémás Lupus Erythematosus – SLE
SLE egy szisztémás gyulladásos autoimmun betegség.
Kutatási eredmények
A legújabb vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegek szérumának alacsony 25 -hidroxi D3-szintje összefügg az SLE betegségaktivitási index pontszámával. Egy kínai vizsgálat adatai kimutatták a D-vitamin-hiány és a fellángolás súlyossága közötti lehetséges kapcsolatot. Egyes kutatók egereken végzett kísérletei azt mutatták, hogy az 1,25-dihidroxi D3 adása javította a bőrelváltozásokat, mások a renális léziók jobbulását is leírták.
Az SLE-betegek monocitáinak 1,25 – dihidroxi D3-al történő kezelése során csökkent antitest termelést figyeltek meg, különösen a B-sejtek által termelt antinukleáris antitesteket. Ezek az eredmények alátámasztják azt a feltételezést, hogy a D-vitamin hiány csökkentése hatékony módszer az SLE-betegség szabályozására.
5. Sclerosis Multiplex SM
Az SM az idegrendszer és gerincvelőt érintő krónikus gyulladásos betegség, mely folyamatát súlyosbodó fellángolások és enyhülések alakítják.
Kutatási eredmények
Bizonyítékok utalnak arra, hogy a D-vitamin-pótlás lassíthatja vagy megakadályozhatja az SM betegség kialakulásának kockázatát, valamint csökkenti a visszaesés esélyét.
A D-vitamin kezelés hatására a koponya MR-en az SM-léziók száma csökkent, ami bizonyította a D-vitamin kedvező hatását.
Megfigyelték, hogy az 50-ik földrajzi szélességi fokon nagyon sok az MS előfordulási arány, valószínűleg a csökkent napfényexpozíció és a D-vitamin-szintézis ebből fakadó csökkenése miatt. A szérum 25 -(OH)D3- és 1,25-(OH)2D3-szintek alacsonyabbak voltak az MS-betegekben, mint az egészséges önkéntesek esetében, és a szérum 25D-szintek összefüggést mutattak a betegség aktivitásával és súlyosságával.
Egy nemrégiben végzett, MS-betegeket bevont klinikai vizsgálat szerint a 3 hónapon keresztül szedett nagy dózisú D3-vitamin (50 000 NE/5 nap) jelentősen javította a mentális állapotot a placebóhoz képest. Az MS D-vitamin-kezelésével kapcsolatban további vizsgálatok szükségesek, hogy meghatározzák annak pontos hasznosságát.
Összegzés
A fellelhető kutatási eredmények kapcsán elmondható, hogy a D-vitamin normális szint alá való csökkenése sok esetben korrelál az autoimmun betegségek kialakulásával. Az ilyen típusú betegségek kockázata csökkenhet a D-vitamin megfelelő szinten tartása mellett, immunregulatorikus jellege által a D-vitamin hatékony lehet az autoimmun betegségek terápiájában.
